1. nap: A hajnali indulást meglepően jól tűrte a csapat, nagy volt a várakozás és az izgalom. Szinte észre sem vettük, hogy a határon átlépve egy órát veszítettünk, így érkeztünk Nagyváradra. A székesegyház előtt találkoztunk idegenvezetőnkkel, aki egy interaktív városnézéssel indította az öt napos programot. Buszra szállva Körösfőig csodálhattuk Kalotaszeget, a tájat, majd magát a kazettás mennyezetű kis templomot. A nap végén finom vacsora és kellemes szállás várt bennünket a kolozsvári Diakónián.

2. nap: A délelőttöt Kolozsvárott töltöttük. Az Apáczai Líceumban kezdtük a napot, majd helyi diákok vezetésével csoportokban jártuk be a várost. Ezt követően Tordán először a sóbányát néztük meg, ami elvarázsolta többséget, majd a késői ebéd után a hasadéknak integetve Szovátára igyekeztünk, a tóhoz és újra a sóhoz. A Medve-tó és környéke lenyűgözte a társaságot. Már csak a szálláshelyre kellett eljutni, Csíkba, Karcfalvára. Megérte sietni, a szimpatikus házigazdák „terülj-terülj asztalkám”-mal fogadtak bennünket.

3. nap: Fontos is volt a bőséges reggeli, hiszen ez volt a legkeményebb napunk. Megmásztuk a Kis-Cohárd meredek oldalát, persze előtte volt egy kis Gyilkos-tó, utána pedig a Békás-szoros. A tó, a számtalan érdekes növény, a fantasztikus hegyek és a szurdokvölgy önmagában mind-mind külön csoda, de így együtt tömény élményt nyújtottak. Na meg a finom kis kolbászka, a „mics”. Mindezek persze eltörpülnek amellett, hogy a Kis-Cohárdra mindenki felért, egymást segítve, biztatva. Karcfalván újra szép volt az este.

4. nap: A Hargita környéke kemény vidék, reggel -1 fok körül volt a hőmérséklet, amikor megérkeztünk Csíkszeredán át Csíksomlyóra a Kegytemplomhoz, de mire Farkaslakára értünk már jó időnk volt. Tamási Áron cserefái után jött Segesvár, felejthetetlen pillanatokkal. Feredőgyógy lett volna még a cél, de kihagytuk, mivel az utolsó pillanatokban Szászvárosra módosult a szálláshely. Így viszont a nap végén meglátogattuk Gyulafehérvárt, ámulva az emlékein.

5. nap: A szászvárosi szállodától búcsúzva következett Vajdahunyad vára, majd a hosszú dél-erdélyi utazás végén Arad a maga hőseivel. Utolsó ebédünket még együtt fogyasztottuk Bethlendi Andrással, a rendkívül tájékozott és intelligens idegenvezetőnkkel, majd hazafelé vettük az irányt. Ügyes sofőreinknek hála időben és épségben értünk haz, a tervezett időpontban.