Beszámoló:

Tanulmányút Partium, Belső Erdély és Dél-Erdély tájain

A Határtalanul pályázat keretében 2018. április 23-27-ig valósult meg a 7.a és 7.b osztályok tanulmányútja Erdélybe.

1. nap

A tervezett időpontban reggel 6 órakor indultunk Szombathelyről autóbusszal. Két félórás pihenő után délután Méhkeréknél léptük át a határt, ahonnan Nagyszalontára buszoztunk. A nyolcórás utazás után Arany János szülővárosában tettünk sétát. Megkoszorúztuk a költő szobrát, és megtekintettük a Csonkatornyot.

Ezután Nagyvárad következett, ahol felfedező városnézésen vettünk részt, a gyerekek előre elkészített térkép alapján végezték a feladatokat. Felelevenítettük a városalapító Szent László életét és a róla szóló legendát. A diákok megkeresték az egykori Emke kávéház épületét és a Holnap költőinek szoborcsoportját.

A városnézés után a Sebes-Körös völgyét követve Vársonkolyos felé vettük az irányt. Itt elfoglaltuk a szállásunkat, és jóízűen fogyasztottuk el vacsoránkat: az erdélyi nemzeti csorba levest, a grillezett csirkemellet és a házi almás pitét.

2. nap

A kiadós reggeli után egyórás gyalogtúrával indítottuk a napot. A Sebes-Körös völgyének gyalogösvényén közelítettük meg a Zichy-barlangot. A túránkon megfigyeltük a külső erők felszínformáló hatását. A barlanglátogatás során kerestük a víz mészkőre gyakorolt hatására utaló jeleket, a különböző karsztjelenségeket. Ezután a Sebes-Körös felett feszülő függőhídon próbálhattuk ki bátorságunkat. Oda-vissza bátrak voltunk.

Vársonkolyosról rövid buszozás után Kalotaszentkirályra érkeztünk, ahol kalotaszegi népviseletbe öltöztették be két diákunkat. Így mutatták be a helyi népviselet jellemzőit.

Kalotaszentkirályról a Királyhágón át Bihar megyéből Kolozs megyébe érkeztünk. Megismertük a történelmi és a jelenkori Erdély határát.

A következő nevezetes helység Magyarvalkó volt, ahol a kalotaszegi református templomot tekintettük meg. Szemtanúi voltunk az ott élő emberek (300 fő) hagyománytiszteletének és szívből jövő hitének.

A következő kalotaszegi település Körösfő volt, ahol a vásárban helyi népművészeti termékeket láttunk és vásároltunk.

Ezután Kolozsvárra utaztunk, ahol elfoglaltuk második szállásunkat. Az út során gyönyörködtünk az erdélyi táj szépségében.

3. nap

Kolozsváron délelőtt meglátogattuk a 450 éves múlttal rendelkező patinás magyar iskolát, a János Zsigmond Líceumot. Az intézmény igazgatóhelyettese bemutatta az iskolát és mesélt a tanítási rendszerükről, szokásaikról. Megmutatta a természettudományi és a fizikaszertárt, melyben megcsodálhattunk egy működő, 100 évesnél régebbi asztali mikroszkópot. Megtudtuk, hogy milyen követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki az iskola diákja lehessen.

Ezután egy közös felfedező városnézésre került sor a kolozsvári hetedikes diákok vezetésével. Ennek során a gyerekek a munkafüzetükben levő feladatokat oldották meg, minden csoportot két-három helyi diák kísért (Mátyás király szobra, Mátyás szülőháza, Bocskai szülőháza, Bolyai János szülőháza). A csapatok egy-egy interjút is készítettek a kolozsvári gyerekekkel.

Délután a Tordai sóbányába tettünk látogatást. Ok-okozati összefüggéseket kerestünk a só lerakódásával, oldódásával, kicsapódásával kapcsolatban, feltártuk a só történelmi szerepét. Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a rómaiak a sóbánya védelmére légiót telepítettek ide. Előfordult, hogy a katonák zsoldját sótömbökkel fizették ki, ami bizonyítja a só értékét. Torda történeti szerepét mutatja, hogy 1568-ban itt mondták ki először a vallásszabadságot. Érdeklődve hallgattuk, hogy Petőfi Sándor a tordai református templomban búcsúzott el feleségétől, Szendrey Júliától és kisfiától, Zoltántól és indult a segesvári csatába. Ekkor látták egymást utoljára.

A Tordai hasadék titkait egy kétórás erdei túra során ismertük meg. A fekete Madonna-sziklánál Arany János Szent László legendáját hallgattuk meg. Felelevenítettük a Szent László pénzéről szóló legendát, és gyűjtöttünk is olyan köveket, „amelyek arannyá fogak változni újra”. Ezek után a földrajzi vonatkozású tudományos magyarázatok következtek. Az egyik feltételezés a patak felszínformáló munkája, a másik pedig, hogy egykor egy barlang volt azon a helyen, és az omlott be.

4. nap

Kolozsvári szállásunktól elköszönve Torockó felé vettük utunkat. Rövid utazás után Székelykő fehér, kiálló sziklájának impozáns látványa fogadott bennünket. E hely kapcsán megtudtuk, miért kel fel itt kétszer a nap. Torockóra érve megcsodálhattuk a falu jellegzetes, régi épületeit, melyeknek eredeti állapotát őrzi a színmagyar lakosság. Megtudtuk, hogy az egykori gazdag város hogyan vált 300 fős falucskává.

Torockóról Gyulafehérvárra indultunk. Utunk során Nagyenyeden felidéztük Jókai A nagyenyedi két fűzfa című művét és annak történeti hátterét. A Bethlen Gábor Református Kollégium előtt elhaladva utaltunk arra, hogy az volt Erdély leghíresebb kollégiuma. (Kőrösi Csoma Sándor, Apáczai Csere János, Áprily Lajos)

Gyulafehérváron megtudhattuk a város nevének eredetét, ami az ókori rómaiak idejéből fennmaradt fehér mészkő épületmaradványaira (fehérvár) és a gyulák (vezérek) fontos székhelyének múltjára utal. Kiderült számunkra az is, hogy hogyan vált az Árpád-kori erdélyi püspöki székhelyből a vajdák, majd az erdélyi fejedelemség központjává. Az osztrák időkben Erdély katonai központja lett. A városba érkezve információt kaptunk arról is, hogy az 1918. december elsején tartott nemzetgyűlés mondta ki Erdély elszakadását Magyarországtól. Ennek szimbóluma lett az Egyesülés Parkja (Erdély Romániához került). Gyulafehérváron megnéztük a várat, a székesegyházat, híres történelmi személyiségek síremlékeit, és közülük Hunyadi János szarkofágját meg is koszorúztuk.

Gyulafehérvárról Vajdahunyadra indultunk. Közben Alvincot érintve megemlítettük Fráter György történelmi szerepét és halálának körülményeit. János Zsigmond kiskorúsága idején édesanyjával, Izabella királynéval együtt ő irányította Erdély életét. E híres személyek síremlékét a gyulafehérvári székesegyház őrzi.

Utunk során a Kenyérmezőnek nevezett Maros-völgye jól termő vidékén haladtunk át. Ez volt Erdély éléskamrája, jó búzatermő területe, innen származik a Kenyérmező elnevezés. Az is felidézésre került, hogy Mátyás híres vitéze, Kinizsi Pál hogyan győzte le a törököket (kenyérmezei csata).

A Sztrígy folyó torkolatánál, a Szeben utáni küzdelmet követően Bem József a piski csatában győzte le az osztrák sereget. A lengyel származású tábornoknak ez volt a legnagyobb győzelme az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. Híres mondása is innen származik: „Ha oda a híd, oda a haza!”

Vajdahunyadig utazva ízelítőt kaphattunk a város történelmi múltjáról, a helyszínen pedig a diákok csoportosan, a füzetben található feladatok megoldásával „vették be a várat”.

Hunyadi János vajdahunyadi várkastélya után Déva várát hódítottuk meg, siklóval megközelítve. Kőmíves Kelemenné balladáját felidézve gyönyörködhettünk a robosztus falakban és a Kárpátok zöldellő hegyvonulataiban. A magaslatról lesétáltunk buszunkhoz, és Hunyad megye székhelyéről elindultunk algyógyi szállásunkra.

5. nap

Tanulmányi kirándulásunk utolsó napjának délelőttjén Marosillye felé vettük utunkat, ahol megnéztük Bethlen Gábor szülőházát és felelevenítettük az erdélyi fejedelem történelmi szerepét Erdély aranykorában. Ő alapított az első református kollégiumot Gyulafehérváron, amit később Nagyenyedre helyeztek át.

Útközben idegenvezetőnk részletesen mesélt a Déva környéki kereskedelmi út jelentőségéről és Dávid Ferenc, az unitárius vallás megalapítójának pályafutásáról.

Ezután érdeklődve hallgattuk, hogy Európa medveállományának fele Romániában él. Megtudtuk, hogy a térségben miért növekedett meg a medvék száma.

Az autópályára érve elhagytuk a történelmi Erdélyt, és a Bánság területére értünk. Részletes tájékoztatásban volt részünk az erdélyi népcsoportokról és a kisebbségek asszimilálódásáról. Az 1,2 milliós magyarság jelentős erőt képez a hagyományok továbbörökítésében, népünk fennmaradásában. Bizonyítja ezt az is, hogy a magyarok büszkék arra, hogy a kommunista diktatúra elleni forradalmat ők kezdeményezték Temesváron 1989 decemberében. Temesvár mellett elhaladva történt minderre utalás.

Aradon a Szabadság-szobornál emlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc hőseinek mártírhalálára. Egyik tanítványunk csodálatos énekhangján csendült fel „A költő visszatér” című dal, miközben megkoszorúztuk az emlékművet. Mindez a Megbékélés terén zajlott, ahol a szobor történelmével is megismerkedtünk.

A hét folyamán az idegenvezetőnk által összeállított füzetekben lévő csoportos feladatmegoldások eredményhirdetésére is itt került sor. A nyolc csapat közül az első három minden tagja értékes korondi emléktárgyat kapott.

A programok zárásaként Aradon ebédeltünk, majd elindultunk Magyarországra, Szombathely felé.

Köszönjük idegenvezetőnknek, Polacsek Tamásnak fáradhatatlan segítségét, figyelmességét, az izgalmas túrákat, azt a sok-sok tudást, amit megosztott velünk, azokat az érdekes történeteket, amelyekkel közelebb hozta számunkra az erdélyi magyarok mindennapi életét és történelmét.