BESZÁMOLÓ HATÁRTALANUL! 2024.május 6-10.
(HAT-KP-1-2023/1 -000485 és HAT-KP-1-2023/1 -000486)
A Határtalanul! pályázat megvalósítását nagy várakozással, nagy lelkesedéssel várta a 7.a,
a 7.b és a 7.c osztály.
A korai indulás ellenére viszonylag gyorsan elrendeztük a bepakolást a buszokba, az utazáshoz szükséges igazolványainkat még egyszer ellenőriztük, könnyes szemmel búcsút vettünk szüleinktől, és egy közös fotó készítése után nekivágtunk a közel 2000 km-es ötnapos Határtalanul! programunknak.
1.nap: A hosszú utazás után magyar idő szerint 3/4 14-kor Vállajnál átléptük a határt.
A tanulmányi kirándulásunk első helyszíne Nagykároly volt. A város művészettörténeti szempontból kimagasló építészeti emlékekkel való gazdagítását főként a Károlyi család művészetpártolásának köszönheti. A Károlyi-kastély kertjében tettünk sétát, idéztük meg a történelmet idegenvezetőnkkel, és az előre felkészült tanulói előadásokkal. Az Arany Szarvas Fogadó kapcsán Petőfi Sándor és felesége, Szendrey Júlia első találkozásáról is hallhattunk érdekességeket.
Érmindszenten az Ady Emlékházban a kiállítás megtekintése a tanulók önálló ismeretszerzését segítette. A hallottak és látottak, a készített fotók előzetes ismereteket fognak nyújtani a 8. osztályos Ady-tananyaghoz. Megkoszorúztuk Ady szobrát, tanulói kiselőadással, Ady-verssel emlékeztünk az Értől az Óceánig költőjére.
Nagykároly és Érmindszent után érkeztünk első szállásunkra, Torockóra.
2.nap: A kissé korai, hűvös ébredés és bőséges reggeli után megnéztük Torockó jellegzetes településszerkezetét, a hely történelmével, a vasbányászattal, vasfeldolgozással kapcsolatban is hallottunk érdekességeket. Tettünk egy sétát a faluban, közben megfigyeltük a falu egyedi épületeit, a falu szerkezetét. Az idegenvezetőnk elbeszéléséből megismertük Ignácz Rózsa Torockói gyász című regényét és annak történelmi hátteréről is hallottunk sok-sok érdekességet. Meghallgattuk azokat a kiselőadásokat is, amelyet tanulóink Jókai Mór: Egy az Isten című regényéből készítettek. Ebben a regényben olvashatunk arról, hogy Torockón kétszer kel fel a nap. Sajnos, ez ma már – tudtuk meg idegenvezetőnktől-, csak bizonyos évszakban látható jelenség.
És innen indultunk a leglátványosabb programra, helyszínre: a Tordai Sóbányába.
A méltán népszerű tordai hasadék mellett a nagy múltú város, Torda fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. Tanulói kiselőadásokból több érdekes információval gazdagodtunk a bánya történetéről, különböző elnevezésű termeiről, és mi sem természetesebb, hogy idegenvezetőnk kérésére a leghosszabb visszhangot sikerült létrehoznunk.
Miután az erdélyi csorbalevest már megismertük, nagyon vártuk, milyen lehet a mics, amit ebédre kaptunk. Nagyjából mindenkinek ízlett a kürtős kalács mellett.
A program kétórás túrával folytatódott a Tordai hasadékban. Fantasztikus természeti látványokban gazdag kirándulásunk volt. A kiselőadásaink és idegenvezetőnk túraismertetése során megtudtuk a hasadék keletkezésének természetgeológiai keletkezését, ill. Szent László legendájának történetét. A hasadék 1938 óta védett terület, a 22. helyet foglalja el a világ hihetetlen turisztikai látványosságai között.
Az utunk Kalotaszeg felé vezetett. Közben Körösfőn áthaladva már láthattuk a vidék jellegzetes építészeti alkotásait.
Következő helyszínünk Marosvásárhely volt, ahol tanulóink érdekes, interaktív sétán vettek részt kiscsoportokban. A feladatlapon a város nevezetességeit kellett megtalálniuk a csoportoknak. Ügyesek voltak, feltalálták magukat, időre teljesítették a feladatokat. A vár udvarán, a templom épületén sok művészeti stílus jellemzőit figyelhettük meg. A városi séta során megálltunk a nevezetes épületek, szobrok előtt, felidéztük a történelmi eseményeket.
Megemlítettük Dragomán Györgyöt, aki kortárs magyar író, Marosvásárhelyen született,
1988-tól él Magyarországon, érdekesség róla, hogy Szombathelyen érettségizett. Instagramon, Facebookon is sok érdekességet olvashattok róla – ajánlotta a róla készített előadásában egyik diákunk legismertebb művével, a Fehér király című regényével együtt.
Az estét Gernyeszegen töltöttük. A vacsora után megbeszéltük az előző napok élményeit, fotókat válogattunk, amelyeket a témanapra fogunk felhasználni.
3.nap: Reggeli fényében látogattuk meg a Medve-tó környékét, de sajnos az eső leszakadt.... Megismertük a heliotermia jelenségét, sétát tettünk a Medve-tó körül. Gyönyörködtünk a sósziklákban, hallhattuk a keletkezésüket, és a tó vízének híres gyógyhatásáról is sokat beszélt az idegenvezetőnk. Szováta utcáján sétálva láthattuk a századforduló monarchia kori épületeit. Ezt követően Korondon a népművészeti vásárban nézegettünk, vásároltunk, megismertük a sókészítés történetét, Erdély hagyományait, népművészetét is megcsodálhattuk. Utunk során a szénégetők munkájáról is sok érdekességet hallottunk.
Farkaslakán Tamási Áron sírjánál megemlékeztünk az író munkásságáról, szalaggal tisztelegtünk emlékének. Szakállas Ábel történetével jövőre ismerkedünk meg, 8.osztályban.
Ebéd után Petőfi-emlékhelyek következtek.
A 7. osztályban szélesítjük Petőfi életének és költészetének megismerését. Ötödik osztályban már megismerkedtünk Petőfi életével és a János vitéz című művével, hallottunk a székelykeresztúri körtefáról is. Az emlékhely személyes felkeresése ritka pillanatok egyike volt az utunk során. Felidéztük a körtefa legendáját a Gyárfás-udvarház kertjében. Idéztünk a költő Egy gondolat bánt engemet… című verséből, szalaggal emlékeztünk Petőfi nagyságáról, valamint Kányádi Sándor költészetéről is említést tettünk.
Megkoszorúztuk azt a bizonyos emlékhelyet Segesvár előtt, ahol állítólag utoljára látták a költőt.
A programot Segesvár nevezetességeinek megtekintésével fejeztük be. Kis csoportokban játékos felfedező várlátogatással kutattuk fel a város történelmi helyszíneit. A híres óratoronytól indultunk, felfedező utunk pedig ide tért vissza. Kellemesen elfáradva érkeztünk Gernyeszegre, ahol újra erdélyi tájjellegű vacsorával vártak bennünket.
4. nap: Délelőtt Kolozsváron az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai vártak bennünket, majd a város nevezetességeivel ismerkedtünk. A városi sétán sok műemlék jellegű épületet, emlékművet láthattunk, megismerve a hozzájuk fűződő történelmi eseményeket, híres személyeket. Felkerestük Mátyás király szülőházát, a hatalmas méretű lovas szobra előtt készültek csoportképek, kis csoportokban megoldható feladatok által további nevezetességek felfedezése várta tanulóinkat.
Az utunk a valamikori Magyar Királyság területén fekvő Kalotaszeg felé vezetett. Kalotaszeg a templomépítészet szempontjából az egyik legegységesebb arculatú magyar tájegység, templomai négytornyosak, gazdagon díszítettek. Jellemzői a festett fakazetták. Idegenvezetőnk említést tett arról is, hogy Kós Károly művészetére nagy hatással volt a kalotaszegi népművészet. Hímzéseik is világhírűek.
A nap utolsó állomása a Király-hágó volt. Tanulói kiselőadásokból ismerkedtünk a más néven Erdély kapujával, amely a Réz -hegységben Kolozs és Bihar megye határán található 582m magasságban. Királyi oklevelek a település nevét Bucsa néven említik először. Csodálatos panoráma tárult elénk, lenyűgöző látványban volt részünk, és már jó időben, sütött a nap is.
Kissé fáradtan, de annál több élménnyel érkeztünk utolsó szállásunkra, Vársonkolyosra.
Az ízletes vacsorát itt is csorbalevessel kezdtük csak egykis változtatással. Vacsora után elfoglaltuk szobáinkat, és a szállás udvarán végre jó időben beszéltük meg a nap eseményeit, és az utolsó nap programjára készültünk.
5.nap: Vársonkolyost elhagyva Nagyvárad felé vezetett utunk. Itt ismét interaktív felfedező városnézésben ismerkedtünk a várossal. Nagy hatással volt ránk ez a város 900 éves történelmével, csodás épületei vonzzák a látogatókat. Nem lehetett nem észrevenni, eltéveszteni Várad emblematikus épületét, a szecessziós műemlékét, a Fekete Sas palotát, a város főterét, ahol villamos is közlekedik, mégpedig lila. Nagyvárad Biharország fővárosa, mesélte idegenvezetőnk, aki azt is elmondta, hogy az egyik leglátogatottabb város, lehetetlen eldönteni, melyik a legszebb épülete Szent László városának. Érdekes pillanatok egyike volt, amikor az itt alakult Holnaposok szoborcsoport üres székében ültünk. A sétálóutcán felállított életnagyságú bronz műalkotás így ,,aktívvá” vált a szombathelyi Gothard-os, kámoni diákokkal.
Határtalanul! pályázatunk utolsó állomása Arany Jánosról szólt. A nemrég felújított Csonka-torony igazán remek zárása lett a programnak. A felújított emlékhelyen koszorúzással is tisztelegtünk a Toldi írója előtt, a kiállítás interaktív, játékos feladatait mindenki lelkesen oldotta. Az itt készített saját fotók segítségével Arany-leporellót készítünk a témanap kiállításához.
És sajnos .... búcsút vettünk idegenvezetőnktől, és elindultunk Méhkerék felé.
Az ötnapos Erdélyi utunk rengeteg ismerettel, sok-sok érdekességgel, látványosságok megismerésével végére ért. Kissé fáradtan , de annál feledhetetlenebb élményekkel értünk haza.
Fotóalbum:
