A HATÁRTALANUL! pályázat keretében A magyar irodalom és Erdély elnevezésű tanulmányi kiránduláson az Egyházasrádóci Kossuth Lajos Általános Iskola nyolcadik osztályával együtt vettünk részt 2022. május 2. és 6. között.
Iskolánkból a 24 8. a osztályos és a 3 7. a osztályos tanulót Pallagné Csegezi Zsófia osztályfőnök, Farkasné Gábriel Mónika tanárnő és Lukács Gábor tanár úr, a rádóci 13 diákot pedig Laczik Andrea osztályfőnök és Süle Erika igazgatónő kísérte.

Fotóalbum:

Több órás utazás után, átlépve a magyar- román határt, első utunk Nagyszalontára, a hajdúk városába vezetett. Bár hétfőnként itt is zárva tartanak a múzeumok, de a mi kedvünkért mégis kinyitották a Csonka toronyban található Arany János Emlékmúzeumot. A diákok Arany János életéhez kapcsolódó információkat kerestek. Megemlítettük Zilahy Lajost, Kulin Györgyöt és Sinka Istvánt is. Idegenvezetőnk, Polacsek Tamás végigkalauzolt minket a 16 ezres lélekszámú település központjában. Megtudtuk, hogy a lakosság 59 százaléka magyar.

Tovább haladva a Sebes-Körös városába, Nagyváradra érkeztünk. Sajnos éppen egy zivatarzóna kellős közepébe csöppentünk, de ez sem szegte kedvét diákjainak, hogy interaktív módon, kiscsoportokban fedezzék fel a város nevezetességeit. Tisztáztuk a Partium fogalmát, beszélünk Szent Lászlóról, a város alapítójáról, Bethlen Gáborról aki váradi várkapitány is volt, megnézzük mindkét történelmi személyiség szobrát. A szecessziós stílusú épületek csodálatos együttese juttatta eszünkbe Juhász Gyulát, aki Nagyváradot Körös menti Párizsnak nevezte. Nagyvárad irodalmi vonatkozásai: Janus Pannonius, Ady Endre, a Holnap irodalmi társaság is megemlítésre kerülnek.
Szívesen időztünk volna még ebben a gyönyörű városban, de már vártak ránk a Királyerdő-hegység lábánál fekvő Vársonkolyoson. Egyszerű, de ízléses ifjúsági szálló volt a napi szálláshelyünk. A finom, háromfogásos vacsora után felidézzük a nap folyamán lezajlott eseményeket, majd meccsnézés, barátkozás, nevetgélés, azaz "lazulás" következett mielőtt nyugovóra tértünk.

Második napunkat a sonkolyosi kilátóhoz tett túrával indítottuk. Átkeltünk a Sebes-Körös fölötti félelmetes lengőhídon, majd buszra ülve eljutottunk a Királyhágóhoz, a történelmi Erdély határára. A Királyhágón beazonosítottuk az innen látható hegyeket, történelmi tájegységeket, tisztáztuk a vajdák szerepét a történelmi Erdélyben, a különbséget a vajda és a fejedelem közt. Utunk ezután Kalotaszentkirályra vezetett, ahol a „tulipános ház”-ban ismerkedhettünk a híres kalotaszegi népművészettel. Két diákunkat csodálatos népviseletbe öltöztették, majd az ízletes ebéd elfogyasztása után Bánffyhunyad felé vettük utunkat. Bánffyhunyadon és a körösfői templomban megismerkedünk Kalotaszeggel, a híres néprajzi tájegység jellegzetességeivel. Megcsodáltuk a templom kazettás mennyezetét és a gyönyörű varrottas, írottas vásznakat. Beszéltünk Ady Endre Csucsán töltött éveiről, Csinszkáról. A Székelykő lábánál, Torockón ismerkedtünk a hely történelmével, a vasbányászattal, vasfeldolgozással. A diákok megpróbálták megfejteni, hogy miért írta Jókai Mór az Egy az Isten című művében, hogy itt kétszer kel fel a nap. Innen utunk a gernyeszegi szállásunk felé vezetett, ahol ismerkedünk a Teleki család Sáromberkén és Gernyeszegen született híres tagjaival (Teleki Sámuel erdélyi kancellár, Teleki Samu földrajztudós, Bethlen István miniszterelnök). A vásárhelyi Teleki Téka alapítójának kapcsán említésre kerülnek a gyűjteményhez tartozó fontos irodalmi művek. A szálláson felidéztük a nap folyamán lezajlott eseményeket.
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. " (Tamási Áron)
Harmadik napunk alapvetően a Székelyföld megismeréséről szólt. Megtudtuk, hogy a szovátai Medve-tó alakja egy kiterített medvebőrre emlékeztet. A tóra jellemző heliotermia jelensége lenyűgözött bennünket. Tamás bácsi elmesélte, hogy hogyan keletkezett az itt található só, melynek értéke egykor az aranyéval vetekedett. Itt minden a sóról szól: a sókút, sóház, sópénz, sóőr, ezekkel a fogalmakkal is megismerkedtünk a nap során. Megtudtuk, hogy a sóhivatalban egykor a királyi sóbányák sókészletét tartották számon.
Korond ma a csodálatos kerámiáiról ismert, melyet meg is csodálhattunk.
Farkaslakán ismerkedünk Tamási Áron életéhez kötődő érdekességekkel. Tamási Áron sírjánál meghatottan álltunk meg, s tiszteletüket emlékszalaggal és nemzeti szalaggal átkötött koszorú elhelyezésével fejeztük ki.
Megnéztük az itt látható Trianon emlékművet, beszéltünk a nemzeti összetartozás kérdéséről. Útközben Udvarhelyszék és a Sóvidék székely lakóinak életével ismerkedünk.
Székelykeresztúron a Gyárfás kúriánál, illetve útközben Fehéregyházán áthaladva felidéztük Petőfi Sándor életének utolsó két napját. A Gyárfás kúria szépen gondozott kertjében áll egy körtefa, mely alatt Petőfi Sándor élete utolsó estéjén elszavalta az Egy gondolat bánt engemet... című versét.
A segesvári középkori vár és környezete egyedülálló módon épségben maradt fent. Ennek a településnek emblematikus épülete az Óratorony. Innen indulva a diákok csoportjai egy feladatlap segítségével fedezték fel a városkát.
A nap utolsó állomása Marosvásárhely volt, ahol diákjaink egy érdekes, feladatokat is tartalmazó térkép segítségével fedezték fel a várost, azonosították a főbb műemlékeket. Beszéltünk a fekete márciusról, a román-magyar együttélésről, a kisebbségi lét jellemzőiről és a nagy fekete kalapot viselőGábor cigányok szerepéről. Említésre került Dragomán György fehér király című műve, mely a nyolcvanas évek Marosvásárhelyéhez kötődik.
A gernyeszegi szálláson felidéztük tartalmas, izgalmas, esővel és napsütéssel tarkított napunkat.

Negyedik napunk középpontjában Erdély csodálatos természeti környezete állt. Az időjárás is mellénk állt, az előzőnapi hideg, esős idő után végre ragyogó napsütésre ébredtünk.
Utunk első állomása a tordai sóbánya volt, mely mára igazi turisztikai paradicsommá vált. Az üledékes eredetű sórétegek festői környezetet teremtenek a kikapcsolódáshoz. Kipróbáltuk, hogyan terjed a hang a különböző tárnák között: jó nagyot sikítottunk. A harang alakú Mária Terézia Tárnába sok-sok meredek lépcsőn keresztül jutottunk le. Lent üvegfalú óriáskerék, mini golf, csónakázási lehetőség vár a látogatókra.
Mire végigjártuk a bányát, igazán meg is éheztünk. A Tordai hasadék bejáratánál finom ebéddel vártak minket: megkóstoltuk az itteni helyi különlegességet, a micset.
Ragyogó napsütésben, energiával feltöltekezve indultunk a nap legnagyobb kihívásának: átkelünk a Tordai hasadékon. A kezdő néhány száz méter nem tűnt nehéznek, de aztán egyre sziklásabb, meredekebb és szűkebb lett a terep. Komoly összpontosításra, figyelemre volt szükség, hogy ezt a kihívást is teljesíteni tudjuk, de sikerült! A hasadékban a diákok a szorosok képződésében szerepet játszó földrajzi folyamatokat értelmezték. Felidéztük a hasadékhoz kötődő Szent-László legendákat, beszéltünk a szorosban egykor elrejtőzött kuruc vezérről, Balikáról.
Kora délután már Kolozsvár főterén csodáltuk Mátyás király monumentális lovasszobrát, majd nemsokára megérkeztek a helyi Apáczai Csere János Elméleti Líceum magyar diákjai, akik segítségével bejártuk a várost. A diákok elmesélték Mátyás király és a kolozsvári bíró történetét, és felolvasták Reményik Sándor Templom és iskola című versét.
Este Kolozsváron aludtunk egy szép kollégiumban.

Búcsú Erdélytől
Utolsó napunk egyik legizgalmasabb helyszíne Almásgalgó volt, ahol rövid gyalogtúra után elértük a Sárkányok kertjét. A homokkőből és konglomerátumból álló hatalmas sziklák lenyűgöző látványt nyújtottak. Természetesen felmásztunk a kilátóhoz is, ahonnan beláttuk az egész vidéket. Zsibón áthaladva beszélünk idősebb és fiatalabb Wesselényi Miklósról.
Érmindszenten megtekintettük Ady Endre szülőházát, S elhelyeztük tiszteletünk koszorúját és szalagját a költő szobránál.
Utolsó erdélyi élményünk Nagykárolyhoz kötődik, ahol körbesétáltuk a Károlyi kastélyt, elidőztünk annak csodálatos kertjében. Beszéltünk Károlyi Sándor szerepéről a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcban, a Károli Gáspár-féle első teljes magyar bibliafordítás magyar nyelvre gyakorolt hatásáról.

Itt került sor az egész út alatt zajló csapatverseny eredményhirdetésére is.
Egy romantikus történettel zártuk a Határtalanul programot: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerkedésének legendája az egykor méltán híres Arany Sárkány fogadóban rendezett megyebálhoz kötődik.

A hosszú út hazafelé jó hangulatban telt, mindenki beszámolt legkedvesebb élményéről, tapasztalatáról.
Csodálatos helyeken jártunk, rengeteget tanultunk Erdélyről, a magyarságról, a nemzeti összetartozásról, önmagunkról és egymásról, helyünkről a világban. Új ismeretségeket, barátságokat kötöttünk az egyházasrádóci csoport tagjaival és a kolozsvári líceum diákjaival.

Köszönjük ezt a páratlan, életre szóló élményt!